Festőművész.

Budapest,1896 - Budapest,1944 

1916-17-ben az Iparrajziskola üvegfestő szakára járt. 1916-tól 1924-ig a Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Réti István tanítványa volt, 1924-25-ben Párizsban és Barbizonban járt. 1920-tól szerepelt kiállításokon a Műcsarnokban, ahol 1922-ben és 1926-ban kitüntető elismerést kapott. 1925-ben Párizsban, a Galerie Zodiaque-ban volt kiállítása. 1926-ban egy fél évig Nagybányán dolgozott. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) és a Képzőművészek Új Társasága (KUT) művészcsoportnak, egyik alapító tagja a Szentendrei Festők Társaságának. 1929-ben a barcelonai világkiállításon ezüstérmet nyert. Művészete kezdetben a barbizoni iskola festészetéhez kapcsolódott, majd erősen hatott rá Szőnyi István. Az Asztalra támaszkodó önarckép (1926) plasztikus megformálásával, kifejező lélekábrázolásával e korszakának fő műve. A 30-as években alakult ki jellegzetesen egyéni hangja, különös álomvilágának fantasztikus képeit megjelenítő stílusa (Aranykor, 1931; Rákos csendélet, Csopaki álom). Állandó témája a szentendrei táj, melyet bensőséges hangulatú képekben festett meg (Szentendrei kishíd, 1934). Késői korszakát (a 30-as évek végétől haláláig) finom, érzékeny színvilág, oldott formák jellemzik (Cirkusz, Tágranyílt szemű önarckép, 1943).

Lexikális referencia

• MFGA:459, Művészeti Lexikon:III/671
• Vollmer:3/539

• Művei
• Hasonló festők
• Eladó
• Tanulmányok

Regisztráljon és keressen!

Eladnám a(z) Paizs Goebel Jenő festményemet!